Soproni József

1930

1930. október 4. Sopron

Kossuth-díjas zeneszerző, egyetemi tanár, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja.

Hatéves korától szülővárosának zeneiskolájában tanult zongorázni, a középiskolát is itt, a Széchenyi Gimnáziumban végezte el. 1949-ben felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol Viski János zeneszerzés osztályába került. 1956-ban szerezte meg diplomáját.

1957-től kezdődően tizenöt éven keresztül a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zeneelmélet, majd zeneszerzés tanára. 1962-től a Zeneakadémián előbb óraadó tanárként, majd 1968-tól docensként, 1974-től pedig mint egyetemi tanár folytatja oktatói tevékenységét, ezalatt ellenpontot, transzponálás-partitúraolvasást és zeneszerzést tanított. 1988-tól 1994-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rektora, jelenleg ugyanitt professor emeritus.

Fontosabb művek: 2 opera [Antigoné (3 felvonás), Aranylövés (1 felvonás)], 6 szimfónia, Kommentárok egy Händel-témához, Három Zenekari Darab, Hegedűverseny, 3 zongoraverseny, 2 gordonkaverseny, Oboaverseny, 2 kamarakoncert, 20 zongoraszonáta, Jegyzetlapok zongorára (4 füzet), 12 vonósnégyes, Fúvósötös. Nagyszámú dal Rainer Maria Rilke, Georg Trackl, Paul Verlaine, Radnóti Miklós, Lator László stb. verseire. Számos a capella és kíséretes kórusmű, Magnificat, Te Deum, Requiem.

Munkásságát 1974-ben Erkel-díjjal ismerték el, 1981-ben elnyerte az Érdemes Művész címet, 1987-ben és 2002-ben pedig Bartók-Pásztory-díjjal tüntették ki. 1990-ben Kiváló Művész címet, 1999-ben Kossuth-díjat és Pázmány Péter-díjat, 2008-ban Artisjus-díjat kapott. 1992-ben részt vett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia megalapításában, székfoglaló estjére 1999 februárjában került sor. Soproni József Sopron megyei jogú város díszpolgára.